Vigh Andrea hárfaestje 1. – Aranyhárfa

Műsor
Purcell: Ground és variációk, d-moll rondó, Croft: Saraband és Ground
Händel: C-dúr Chaconne, Bochsa: F-dúr rondó, Dussek: C-dúr rondó
Rossini: Esz-dúr szonáta, Glinka: Noktürn, Donizetti: Lammermoori Lucia – kadencia
Hasselmans: Forrás, Durand: Esz-dúr keringő, Spohr: Fantázia, Zabel: Forrás

Az 5 ezer éves hárfa története az ókorban indult és a középkor sokszínűsége után, ahol a hárfák számos fajtája létezett, az 1700-as évektől a pedálos hárfák megépítésével fokozatosan letisztult a hangszer forma- és hangzásvilága. A párizsi arisztokrácia hárfadivatjából európai divat lett az 1789-es forradalom után. A polgári családok szobáiba is bevonult a hangszer és lassan kialakult a professzionális hárfázás.

A hangszergyártók is éles versenyben voltak egymással. 1810-ben Sebastian Erard megépítette a duplapedálos hárfáját, melyet a mai napig használunk kisebb fejlesztésekkel, gyakorlatilag változatlanul.