A Hazatérés, Nagy Botond rendezésében, egy előadás a háborúról, a haza hős halottairól, de legfőképpen az emberi élet fölösleges feláldozásának abszurdjáról. Mindennapjaink nyers valósága, amiben élünk és ami tőlünk néhány kilométernyire játszódik le, fel kellene ébresztenie bennünket a közömbösség álmából. Talán már annyi is elég lenne, ha kérdéseket tennénk fel, ha már változtatni nem tudunk, és onnan nézve gondolnánk újra… more
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
A Hazatérés, Nagy Botond rendezésében, egy előadás a háborúról, a haza hős halottairól, de legfőképpen az emberi élet fölösleges feláldozásának abszurdjáról. Mindennapjaink nyers valósága, amiben élünk és ami tőlünk néhány kilométernyire játszódik le, fel kellene ébresztenie bennünket a közömbösség álmából. Talán már annyi is elég lenne, ha kérdéseket tennénk fel, ha már változtatni nem tudunk, és onnan nézve gondolnánk újra az élet és halál kérdését.
Nagy Botond gondolatai a Hazatérés c. előadás koncepciójáról:
„Azt hiszem először iskolás koromban értettem meg valamit a halálról, nagyapám temetésén. Ez volt az első ilyen jellegű szertartás, amin részt vettem. Csupán két dolgot értettem az egészből: édesanyám könnyeit, amik előtörtek a hír hallatán és azt, ahogyan a pap megkért szórjak egy marék földet nagyapám koporsójára. Akkor éreztem, talán életemben először, azt a furcsamód kellemes ürességet, amely visszafordíthatatlan és nehezen emészthető. Ha kérded, igen... nagyon félek a haláltól, főleg a másétól. De a mai valóságunkban, leginkább attól remegek meg, ha meglátok sokemeletes, nagyon magas tömbházsorokat, mert olyankor akaratlanul is a tőlem néhány kilométerre eső lebombázott tömbházakra gondolok. Igen, látom azokat a fekete lyukakat a közepükön és tudom, hogy már eleged van ebből a témából, nekem is, de nem hagyhatom, hogy elfeledd. Ez az előadás nem a feledésről szól majd, nem a sebek begyógyulásáról, vagy egyéb kedvezményes remény-csomagokról. Tiszta szívemből remélem, hogy ez az előadás őszinte lesz a jelenünkkel szemben, amit szeretünk elfeledni. De soha nem feledjük az ünnepeinket, amikért gyakran hazatérünk, ahogyan soha nem feledjük anyánkat sem, még akkor sem, ha árvák vagyunk. Még akkor sem, ha Ő már nincsen. Mert mindig keressük valakiben a másik hiányát. És annyi könnyedséggel mondjuk: Pont olyan vagy, mint... úgy beszélsz, mint... rá emlékeztetsz... Rá, mindig rá.
Azt kívánom, hogy ez az előadás összehozzon bennünket egy terembe, ahol közösen tudatosítunk dolgokat a világból, amiből nem tudjuk magunkat kivonni és ami még fontosabb, elfogadjuk, úgy, ahogy van: a halottjaival együtt, akik soha nem fognak már hazatérni. Rügy és gyökér... A halál nem hibáztatható... És elmondja majd, hogy volt... Elmondjuk majd, hogy volt...” – Nagy Botond, rendező
Hazatérés, Matei Visniec
rendező: NAGY BOTOND
látvány:SĂNDULESCU ANDREEA
eredeti zene és hang design: URSE CLAUDIU
dramaturg: KALI ÁGNES
fény- és projekció design: NICULESCU CRISTIAN
koreográfia: POP GEORGE
látványtervező asszisztens: UNGUREANU IOANA
grafika: URSE CRISTIAN
Szereposztás: Amurăriței Bogdan, Bănuț Răzvan, Butnaru Horia, Florea Cristina, Lazăr Diana, Lucaci Delu, Marin Alexandru, Mîndru Cătălin Ștefan, Popadiuc Clara
“Színdarabot csinálni valahogy régi álmom volt, mert szép, kreatív dolog. De eddig hiányzott a drámám hozzá. Most megvan. Én bányászom a nyersanyagot, de a végső formáját az alkotótársaim fogják megadni, amíg lehet, az én közreműködésemmel. Elfogadom, ha esetleg én már nem látom az előadást. Nagyon szeretném, de ebben a játékban nem a győzelem, a részvétel a fontos.” /Karsai Dániel/
It is always a thrill to reflect on the fact that, even though the vast majority of Richard Wagner's oeuvre consists of his operas and music dramas, and the singers who perform in them on the world's top stages are exceptional artists, the most popular parts of these works, which can also be played independently, are the orchestral sequences.
A régi vicceket, tréfás meséket és pajzánságokat esmét új köntösbe bújtatja a szerző, a padláson porosodó pendelyeket megint kifehérítik s magukra öltik a leányok, menyecskék és asszonyok, a férfiak pedig fényesre kefélik csizmáik szárát, és országjáró útjára indul a “Medve kettő”, hogy az első Medvét oly féktelen szeretettel üdvözlő kicsi és nagy településeken újra megdolgoztassa a rekeszizmokat.
item(s) in basket
total:
Time limit has expired. Please, put item(s) in to basket again.
