Hudba, Jazz / Blues

Közreműködik:
Gyémánt Bálint - gitár
Bartók Vince - basszusgitár
Szabó Dániel Ferenc - dob

Fülbemászó zenék, véget nem érő mulatság, vidám baráti társaságok, meghitt fények és kiváló borok. A Bárest a Cziffra Fesztivál egyik, ha nem a legkülönlegesebb programja, mely a korabeli lokálok zenei tehetségekkel teli világát idézi meg, melynek egykor Cziffra György maga is a részese volt.

Közreműködik:
Jure Pukl - tenorszaxofon, elektronika
John Escreet - zongora
Joe Sanders - basszus
Christian Lillinger - dob

A Kossuth-díjas Vujicsics együttes alapítótagja, a hetvenéves Borbély Mihály pályafutása során mindig azon dolgozott, hogy bemutassa a hangfolyamok útját azok forrása és deltavidéke között.

A Vigadó Jazz Club márciusi koncertje

Lemezbemutató Koncert
A Red Stones egy egyéni, nagyon intenzív zenét játszó jazz quartet. Kreatív zenei világukra a modern modal jazz, a post-bop, fusion jazz jellemző, de tartalmaz kortárs és népzenei elemeket is. Mostani műsoruk gerincét a 2025 novemberében megjelent Carousel című lemezük anyaga adja.

Az énekes-zongorista Mózes Tamara és a billentyűs-zeneszerző Kaltenecker Zsolt alkotta formáció egyedülálló módon ötvözi a jazzt, a popot, a rockot, az elektronikus hangzásokat, a progresszív elemeket és az improvizációt.

A 2026-os jazz világnapja alkalmából két világklasszis jazz-zenész virtuóz játékával örvendezteti meg közönségét a METTRIN. Lucian Ban és Mat Maneri Bartók-gyűjtésekből összeállított TRANSYLVANIAN DANCE/ERDÉLYI TÁNC című multimediális koncertje ebben a formában először lesz látható Magyarországon, Művészeti Központunkban. A 2024-es év legjobb albumának választott rendkívüli zenei anyagot Georges Tonla Briquet, a JazzHalo szakírója így jellemzi: „Minden tekintetben rendkívüli kiadvány - a TRANSYLVANIAN DANCE szinte metafizikai élményt garantál. Nem egészen népzene. Nem egészen nyugati klasszikus zene. Nem egészen jazz. Lényegében emberi zene, és ez az, ami olyan gyönyörűvé teszi.”

Michael Mayo családi öröksége és tehetsége magától értetődő módon nyit számára utat a művészi kiteljesedés és a világhírnév felé. A Thelonious Monk Institute of Jazz Performance történetének harmadik végzett énekese az intézetalapító Herbie Hancock mellett a Kneebodyval, Christian Sandszel és Gretchen Parlatóval is dolgozott már.

Huszonöt évvel ezelőtt négy kimagaslóan képzett francia zenész elhatározta, hogy a jazz szabadságát és a funk lüktetését az elektronika által kínált lehetőségeket kihasználva formálja új egésszé. A kísérlet sikerült, Párizsban megszületett az Electro Deluxe. Később James Copley amerikai énekes jóvoltából a formáció újabb területeket térképezett fel.

Huszonkilenc éves basszusgitáros hölgy Indiából. A legtöbbeknek már ennyi információ alapján is azonnal Mohini Dey jut eszébe. Fiatal kora ellenére oldalakat lehete teleírni mindazon művészekkel és fesztiválokkal, akikkel és ahol kilencéves kora óta fellépett. Basszusgitáros édesapja kezdte egyengeti szakmai útját, amelyen eddig találkozott Steve Vai-jal, Zakir Hussainnel, Quincy Jonesszal, Vinnie Colaiutával és – nem utolsósorban – Borlai Gergővel.

Sokakat meglepett annak idején, hogy kétéves sikerszériájukat követően, miután megnyerték az A38 tehetségkutatóját, a Talentométert, és bevették Európa színpadait, köztük a Müpát is, a makrohang feloszlott. Aztán újabb, de kellemes meglepetést okoztak a hírrel, hogy 2023-ban újra megszólalt a „jazz for metalheads” – ahogy saját stílusukat meghatározzák.

Már rég nem gondolhatunk Cécile McLorin Salvantra csupán úgy, mint a 2010-es Thelonious Monk Jazzénekversenyt megnyerő, ígéretes tehetségre. Mély érzelmeket és kifinomult gondolatokat közvetíteni képes, kifejező hangja, virtuóz improvizációi, bátor, kísérletező stílustársításai már egy újabb generáció számára jelentenek viszonyítási pontot.

„Van-e unalmasabb mások utazási élményeinél? Jönnek, pörgetik a képeket a telefonon, itt jártam, ott voltam, ez is csoda, az is csoda. Ha már jártunk ott, azért nem érdekes, ha még nem, akkor meg azért. Kivétel, persze, van. Zenés kivétel, mert ha valaki dalban mondja el, merre járt, mit látott, milyen volt, akkor az más. New York (New York), Kairó, Pireusz gyermekei, Los Angeles zsebemben lesz. Van London, van Nápoly, van Konstantinápoly, és ott az örök visszatérés és végállomás, Pest, a drága, bűnös, bűzös, poros és elegáns Budapest. Van-e érdekesebb a mások utazási élményeinél?”