4
Hannibál tanár úr
Hannibál tanár úr
dráma
Móra Ferenc novellája, valamint Fábri Zoltán, Gyenes István és Szász Péter forgatókönyve nyomán írta: Deres Péter
Jegyvásárlás
Program
Nincs aktuális előadás
Ön egy múltbeli eseményre keresett. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Utolsó előadás dátuma: 2013. június 1. szombat, 19:00
Olyan új magyar darab születését szeretnénk megsegíteni a 2012/2013-as évadban, mely egyszerre tud szólni a fiatal, sőt diákközönséghez, és közben megszólítja azokat is, akik számára legenda Fábri Zoltán nagyszerű filmje, és a főhős, Nyúl Béla története. A történet szót hangsúlyozni szeretnénk, mert vissza akarjuk adni annak rangját. Hiszünk a történetben. Legalábbis ha olyan remekül megírt, hatásos történettel találkozunk, mint a kis, szürke latintanár felemelkedése és bukása.
A történet
Nyúl Béla neve fogalommá vált. Mint ahogy a Hannibál tanár úr elnevezés is. Mindkettő leginkább Fábri Zoltán mára már klasszikussá vált filmje miatt, és kevésbé Móra Ferenc eredeti regénye (Hannibál feltámasztása) okán. A klasszikus művekkel sokszor esik meg, hogy eredeti jelentésük, rétegei elkopnak, és egyfajta átgondolatlan egyetértés, kanonizált elismerés veszi körül őket.
A történet főhőse Nyúl Béla (Hunyadkürti György), egy óbudai gimnázium latintanára oroszországi hadifogsága alatt egy templomi padláson olyan feljegyzéseket talált, amely szerint Hannibált egy forradalom bukatta meg. A szürke kis tanár ez alapján ír egy értekezést, élete főművét - mely természetesen senkit nem érdekel. Ám váratlanul üresedés támad az iskola évkönyvében, és Nyúl kollégát kérik fel, hogy pánikszerűen kitöltse az űrt, és publikálja tudományos dolgozatát. És a kisember a semmiből egyszercsak az érdeklődés középpontjába kerül, egy parlamenti interpellációban említik nevét, erre meglátogatja őt egy újságíró, a kollégák is befolyásos emberként tekintenek rá, sőt egyik éjjel - álmában - maga Hannibál látogatja meg, aki már maga sem emlékszik arra, hogy miként hunyt el... Inkább szivarozik a tanárral, és ostobaságokat beszél. Másnap jön a kijózanodás, és mi megláthatjuk, hogyan darálja be a hatalom a kicsi embert. Akkor is, most is, mindig is.
A rendező
„Húsz éve filmmel kezdtem el foglalkozni. Először csak tanultam róla, majd hamarosan tanítottam is középiskolában, még mielőtt bevezették volna ezt a tantárgyat. Főleg formanyelvi kérdésekről beszélgettünk a diákokkal, olvasni tanultuk a képeket. Volt egy állandó példám: Hannibál tanár úr Fábritól. Az, amikor Nyúl Béla elmegy a gyűlésre a film végen, és ott áll az amfiteátrum közepén egyedül. Távoli, rézsútos felső gépállás: fekete kis pont a nagy fehér háttérben. Nyúl Béla egyedül, tehetetlenül, kiszolgáltatottan. Majd közeli, alsó rézsútos: felbátorodva, lassan hőssé válva. Gyönyörűen plasztikus, egyszerű formanyelv. Kicsit talán már elavult is. De elfogadtuk, mert régi, klasszikus film: az, amiről szól és ahogyan, a régmúlthoz tartozik. Épp csak tanulni érdemes belőle. Aztán, amikor sok év után - e darabra készülve - újra megnéztem a filmet, megdöbbentem. A formanyelv olyan, amilyen: múltidejű. De a történet, a mondatok provokatívan aktuálisak, riasztóak. A kép kitágult. Nyúl Béla egyedül, tehetetlenül, kiszolgálatottan. Vele szemben ordas, szélsőséges csürhe...
Ezt a történetet ma elmesélni, a színház aktuális, csak jelenidejű megnyilvánulásában megragadni megkerülhetetlenül fontos. Épp csak mert tanulni érdemes belőle."
(Vidovszky György)
„Elvtársak és fajvédők cserélődnek, a butaság azonban örök. Én magam most már a butaság rajzát látom maradandónak Fábri filmjében. A buták csapatba verődnek, a buták szavalnak és ordítanak, a buták trappolva menetelnek, a buták botokat suhogtatnak, követ ragadnak. Nyúl Béla majdnem haláláig szembe szegül a csatárláncba verődött ostobasággal. „Ne haragudj, méltóságos uram, de amit megírtam, az az igazság, és én azt nem vonhatom vissza" - mondja esdekelve a segítségét felajánló Lófő Testvérnek..."
(Bikácsy Gergely)
NYÚL BÉLA ... Jóestét, Hannibál úr! Ez aztán a meglepetés!... Tessék, foglaljon helyet! Tessék...
HANNIBÁL: Kedves itt magánál... egy kissé talán lakájosabb, mint ahogy a mi iskolamestereink lak- tak... Igaz, azok többnyire rabszolgák voltak...
NYÚL BÉLA: Nagyon kapóra jött ám... Hogy meglátogatott. Őszintén szólva nem is számítottam rá. Mondja, felelne egy kérdésemre?
HANNIBÁL: A legnagyobb örömmel.
NYÚL BÉLA: Lehet, hogy nem is szívesen emlékszik vissza rá, fájdalmas emlékeket kavarhat fel... Hogyan halt meg ön tulajdonképpen?
HANNIBÁL: Oh... hö-hö-hö... Csakugyan meglepő kérdés, várjon csak, tanár úr... Milyen különös, nem emlékszem. Nagyon fontos volna magának?
NYÚL BÉLA: Meglehetősen. Én tudniillik különféle írásos emlékek alapján, ne haragudjon, újszerűen értelmezem az ön halálát. Én kérem... szembeszálltam a világtörténelemmel. A nagybetűs világtörté- nelemmel, amit a kultuszminiszter úr őméltósága a középiskolák negyedik osztálya számára engedélyezett. És tessék elhinni, ez nálunk van olyan merész vállalkozás, mint kétszáz elefánttal átkelni az Alpeseken...
(részlet a műből)
Közérdekű adatok | Próbatábla
A történet
Nyúl Béla neve fogalommá vált. Mint ahogy a Hannibál tanár úr elnevezés is. Mindkettő leginkább Fábri Zoltán mára már klasszikussá vált filmje miatt, és kevésbé Móra Ferenc eredeti regénye (Hannibál feltámasztása) okán. A klasszikus művekkel sokszor esik meg, hogy eredeti jelentésük, rétegei elkopnak, és egyfajta átgondolatlan egyetértés, kanonizált elismerés veszi körül őket.
A történet főhőse Nyúl Béla (Hunyadkürti György), egy óbudai gimnázium latintanára oroszországi hadifogsága alatt egy templomi padláson olyan feljegyzéseket talált, amely szerint Hannibált egy forradalom bukatta meg. A szürke kis tanár ez alapján ír egy értekezést, élete főművét - mely természetesen senkit nem érdekel. Ám váratlanul üresedés támad az iskola évkönyvében, és Nyúl kollégát kérik fel, hogy pánikszerűen kitöltse az űrt, és publikálja tudományos dolgozatát. És a kisember a semmiből egyszercsak az érdeklődés középpontjába kerül, egy parlamenti interpellációban említik nevét, erre meglátogatja őt egy újságíró, a kollégák is befolyásos emberként tekintenek rá, sőt egyik éjjel - álmában - maga Hannibál látogatja meg, aki már maga sem emlékszik arra, hogy miként hunyt el... Inkább szivarozik a tanárral, és ostobaságokat beszél. Másnap jön a kijózanodás, és mi megláthatjuk, hogyan darálja be a hatalom a kicsi embert. Akkor is, most is, mindig is.
A rendező
„Húsz éve filmmel kezdtem el foglalkozni. Először csak tanultam róla, majd hamarosan tanítottam is középiskolában, még mielőtt bevezették volna ezt a tantárgyat. Főleg formanyelvi kérdésekről beszélgettünk a diákokkal, olvasni tanultuk a képeket. Volt egy állandó példám: Hannibál tanár úr Fábritól. Az, amikor Nyúl Béla elmegy a gyűlésre a film végen, és ott áll az amfiteátrum közepén egyedül. Távoli, rézsútos felső gépállás: fekete kis pont a nagy fehér háttérben. Nyúl Béla egyedül, tehetetlenül, kiszolgáltatottan. Majd közeli, alsó rézsútos: felbátorodva, lassan hőssé válva. Gyönyörűen plasztikus, egyszerű formanyelv. Kicsit talán már elavult is. De elfogadtuk, mert régi, klasszikus film: az, amiről szól és ahogyan, a régmúlthoz tartozik. Épp csak tanulni érdemes belőle. Aztán, amikor sok év után - e darabra készülve - újra megnéztem a filmet, megdöbbentem. A formanyelv olyan, amilyen: múltidejű. De a történet, a mondatok provokatívan aktuálisak, riasztóak. A kép kitágult. Nyúl Béla egyedül, tehetetlenül, kiszolgálatottan. Vele szemben ordas, szélsőséges csürhe...
Ezt a történetet ma elmesélni, a színház aktuális, csak jelenidejű megnyilvánulásában megragadni megkerülhetetlenül fontos. Épp csak mert tanulni érdemes belőle."
(Vidovszky György)
„Elvtársak és fajvédők cserélődnek, a butaság azonban örök. Én magam most már a butaság rajzát látom maradandónak Fábri filmjében. A buták csapatba verődnek, a buták szavalnak és ordítanak, a buták trappolva menetelnek, a buták botokat suhogtatnak, követ ragadnak. Nyúl Béla majdnem haláláig szembe szegül a csatárláncba verődött ostobasággal. „Ne haragudj, méltóságos uram, de amit megírtam, az az igazság, és én azt nem vonhatom vissza" - mondja esdekelve a segítségét felajánló Lófő Testvérnek..."
(Bikácsy Gergely)
NYÚL BÉLA ... Jóestét, Hannibál úr! Ez aztán a meglepetés!... Tessék, foglaljon helyet! Tessék...
HANNIBÁL: Kedves itt magánál... egy kissé talán lakájosabb, mint ahogy a mi iskolamestereink lak- tak... Igaz, azok többnyire rabszolgák voltak...
NYÚL BÉLA: Nagyon kapóra jött ám... Hogy meglátogatott. Őszintén szólva nem is számítottam rá. Mondja, felelne egy kérdésemre?
HANNIBÁL: A legnagyobb örömmel.
NYÚL BÉLA: Lehet, hogy nem is szívesen emlékszik vissza rá, fájdalmas emlékeket kavarhat fel... Hogyan halt meg ön tulajdonképpen?
HANNIBÁL: Oh... hö-hö-hö... Csakugyan meglepő kérdés, várjon csak, tanár úr... Milyen különös, nem emlékszem. Nagyon fontos volna magának?
NYÚL BÉLA: Meglehetősen. Én tudniillik különféle írásos emlékek alapján, ne haragudjon, újszerűen értelmezem az ön halálát. Én kérem... szembeszálltam a világtörténelemmel. A nagybetűs világtörté- nelemmel, amit a kultuszminiszter úr őméltósága a középiskolák negyedik osztálya számára engedélyezett. És tessék elhinni, ez nálunk van olyan merész vállalkozás, mint kétszáz elefánttal átkelni az Alpeseken...
(részlet a műből)
Közérdekű adatok | Próbatábla
Ajánlatunk
teremtéstörténet
A Fővárosi Nagycirkusz és a Kazanyi Állami Cirkusz közös produkciója, a MIRÁZS, a magyar és közép-ázsiai őstörténet legendás világába repíti a nézőt.
Figyelem! A vásárlási időkorlát hamarosan lejár!
becsült lejárati idő:
00:00
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!