Csíksomlyói magyar passió
Az Evangélium Színház és a Forrás Színház közös produkciója.
Az 1751., az 1752., az 1759. és az 1766. évi Csíksomlyói misztériumok, valamint egy ismeretlen helyről származó passiójáték felhasználásával színpadra írta Katona Imre.
więcej
Ön egy múltbeli eseményre keresett rá. Kérjük, válogasson aktuális kínálatunkból a Jegy.hu keresőjében!
Last event date: Sobota, 17 Grudnia 2011 19:00
A passió szövegét kezdetben felolvassák a köznépnek a nevezetes egyházi ünnep, húsvét alkalmával. Később a templom falain belül a papok által párbeszédes formában előadva hallgatják a hívők. Majd amikor a színház játékossága már túlnő a templomi közegen, a dramatizált passiójáték kikerül a templom elé, aztán a vásártérre. A szöveget hallgató emberből pedig színháznéző, és sokszor (szín)játékos résztvevő válik.
Az itt felhasznált nagypénteki misztériumok a maguk idejében igazi „népszínművek” voltak. Professzorok írták, gimnazisták és felső iskolások bevonásával adták elő őket, a csíki, a gyergyói és a Székelyföld távolabbi vidékeiről is odasereglő hallgatóság előtt, mely szövegek aztán a csíksomlyói ferences barátok lejegyzésében maradtak ránk.
Katona Imre különleges szertartásjátékában Krisztus passiója össznépi rituálé, amelyben egy színházi közösség kínokkal teli, ám felemelő alkotómunkájának részeként születik újjá a passió.
A Csíksomlyói magyar passió a rendező, Pataki András koncepciója és dramaturgiai munkája nyomán jelentős módosuláson esett át: a végzések (jelenetek) közti morális közjátékok dalszövegekké alakultak, amelyekre Szarka Gyula (Ghymes együttes) szerzett a népénekek világát idéző modern hangzású zenét. Az orgonán és dobokon megszólaló dallamok és ritmusok a kortárs tánctechnikák invenciózus felhasználására ösztönözték Demcsák Ottó balettművészt, koreográfust.
Az előadás választ keres arra is, mi az ünnep szerepe az egyes ember és egy közösség életében, s vajon mi, mai nézők eljutottunk-e abba a kegyelmi állapotba („lesz még egyszer ünnep a világon”), amelyre Vörösmarty vén cigánya oly konok reménykedéssel várakozik.
A vidéki birtokon megállt az idő. Unalmas és untató emberek gyűlnek itt össze, akik egymást és önmagukat is halálosan unják. Isznak, sírnak, panaszkodnak, és unalmukban kínozzák egymást. Szeretnének még szeretni, de már nem megy. Olyan emberek ők, akiknek sehogy se jó. Megöregedtek, elkedvetlenedtek és reményvesztettek. Mintha hajótöröttek lennének egy történelemből kiszakadt lakatlan szigeten. De még élnek, mert élni kell, és tűrnek, mert tűrni kell.
Mindnyájan függők vagyunk – legyen az társ, pénz, szerencsejáték vagy épp valamilyen káros szenvedély. Szücs Zoltán saját élményein keresztül mutatja meg a pusztító függőség hatásait, de nem szomorú önvallomást ír: nevetéssel oldja a fájdalmat, és velünk is megláttatja gyarlóságainkat.
Bözödújfalu egy kis meseszerű hely, ahol békében megfér egymás mellett minden vallás és felekezet: katolikus, református, unitárius, görögkatolikus, zsidó és szombatos. Egészen addig, amíg Észak-Erdély 1940-ben vissza nem tér az anyaország kebelére, és kormányunk figyelme oda nem szegeződik Bözödújfalura. Egyik nap még egyformák vagyunk, másnap már ahányan, annyi félék. És persze nem mindenkinek jár egyenlő bánásmód.
pozycji w koszyku
suma:
Czas sesji upłynął. Aby dokonać zakupu biletów należy je ponownie dodać do koszyka.
