Kialakul
A Kialakul c. előadás egy személyes hangvételű, önreflexív monodráma a felnőtté válásról, az önazonosság kereséséről, a múlt feldolgozásáról és a női önértelmezés kérdéseiről.
A Kialakul c. előadás egy személyes hangvételű, önreflexív monodráma a felnőtté válásról, az önazonosság kereséséről, a múlt feldolgozásáról és a női önértelmezés kérdéseiről.
A történet középpontjában egy székelyföldi kislány áll, aki egyszer csak arra ébred, hogy átlépte a negyvenes éveit, elvált nővé vált, és az élete teljesen más irányt vett, mint ahogyan azt a gyerekkori mesék ígérték. Gyerekkorában becenevek egész sorát aggatták rá – volt ő Kicsike, Mókuska és Dundus. Egykor portré is készült róla, de a kép sajnos félbemaradt.
A darab a félbehagyott portré mentén teszi fel a legégetőbb kérdéseket: Ki fogja végül befejezni a képet? Egyáltalán biztos, hogy ő látható rajta? Róla szól ez a mese, vagy valaki más írja a forgatókönyvet? És vajon ki ismeri a történet végét?
Az előadás a gyermekkor védettsége és a felnőttkor bizonytalansága közötti feszültséget boncolgatja. A főhős felidézi az apai szállóigévé vált biztatást: „majd kialakul” – miközben megpróbálja összerakni saját identitásának szilánkjait, átírni a gyermeki meséket, és megtalálni a válaszokat a jelenvaló élet kihívásaira.
Főszerepben
Lőrincz Rita
Alkotók
Rendező: Lőrincz Rita
Díszlettervező: Albert Alpár
Zene: Kolozsi Tamás
Alkotótárs: Purosz Leonidasz
tétel a kosárban
összesen:
Lejárt a vásárlási időkorlát! Kérjük, állítsa össze a kosarát újra!